the expendables

„Riporter - Hogy volt képes lerombolni egy egész üzletközpontot? Hisz a kislányért csak 50.000 dollár     váltságdíjat kértek.
  Kislány  - Kapja be néni!
  Sly         - Jó válasz!”

A pusztító; 1993

Stallone beindult. Az egykoron „A” kategóriásnak számító akciósztár a Rocky Balboa és a Rambo váratlanul nagy sikere után ismét a magasban érezhette magát, így, a visszanyert önbecsülésével és letagadhatatlanul nagy akciófilmes tapasztalataival karöltve, elérkezettnek látta az időt egy régi vágású, de mégis modernizált akciófilmnek a megvalósítására. A 90-es évek közepéig az ő nevével fémjelzett filmekre bárki bátran jegyet válthatott, hisz a szórakoztatás garantált volt, és a most elkészült The Expendables poszterei, trailerei is ugyanezt az érzetet sugallhatják minden akciófilm rajongónak (ahogy nekem is): itt valami olyan élményben lehet részük, amit nagyon rég tapasztaltak.
Stallone összeszedett néhány öreget és néhány fiatalabbat ebből a stílusból, majd egy sekélyes sztorit köréjük csavarva, nekilátott felgyújtani a vásznat.


Barney Ross (Sylvester Stallone) egy kőkemény zsoldos csapat főnöke, akiket az Egyesült Államok csak a legdurvább esetekben vet be. Alig hogy visszatérnek egy mészárlásba átfolyt tárgyalásról, már meg is kapják az új küldetésüket, amit a CIA egyik embere (Bruce Willis) ismertet meg velük. Újra összeszedve a csapatot, elindulnak Dél-Amerikába, egy kokain ültetvényes volt CIA ügynök, James Munroe (Eric Roberts) és igen nagy létszámú hadserege ellen…

Sejthetitek, itt nem a történeten vagy annak elmesélésén lesz a hangsúly, hanem a szereplőkön, az akciókon és a beszólásokon. A kissé pufók arcú Sly mellett olyan, mára emblematikus arcok jelennek meg, mint Dolph Lundgren (Leszámolás Kis-Tókióban), Eric Roberts (A specialista), Mickey Rourke (9 és ½ 7) vagy az újak közül Jason Statham (A szállító) és Jet Li (Öld meg Rómeót). Rajtuk kívül még feltűnik pár keményarc, de ők inkább statisztálnak a nagyok mellett, egy olyan filmben, ahol egyébként is túl sok a nagy név erre a 90 percre, és még az alap húzónevekre se jut elég idő. 

Nem kertelek, a látottak alapján nem érzem zseniális vagy tökéletes filmnek, azonban az a hangulat, amit pár arc és pár szituáció ki tud váltani, az csillagos ötös. A legnagyobb probléma a filmmel talán az, hogy  
Stallone rendezte. Az akciófilmes szaktudásával nincs baj, én még is azt mondom, átadhatta volna ezt a tisztséget egy ügyesebb rendezőnek, pl John McTiernan-nek (Die Hard), aki ugyan szintén eltűnt a nagyközönség elől, de ő azért még is csak letett pár kult akciómozit az asztalra. 
Az Expendables nem találja a helyét. Próbál vicces lenni, aztán kemény, de néha meg túlzottan leül. Az akciók pedig, bár látványosak, kevés van belőlük. Stallone néhol túlságosan ráhagyatkozik a karakterekre, viszont nem tud velük a legjobban bánni és emiatt több akciójelenet is inkább csak átlagosnak hat, amely csak az épp harcoló pofa miatt válhat érdekessé. Az egymást közt zajló párbeszédek humorosak, lerí róluk, hogy ott helyben találták ki, és ezek között szép számmal akad olyan, ahol egymást szapulják. Ezekből is lehetne több, vagy amik vannak, azok lehetnének picit hosszabbak.
 

A viszonylag nem túl magas költségvetés ellenére a látvány majdnem hogy elsőrangú. A korrekt, de nem kimagasló zenével, hangokkal aláfestett akciójelenetek néhol belőlem is kiváltottak egy-egy „bazmeg!”- et, főleg amikor véres, emberi végtagok hullottak össze-vissza egy gépágyú miatt… (Nem kell aggódni, mindent premier plánban mutatnak.)
 

Te Sly fiú, azért a király továbbra is én vagyok. Puszi.

Természetesen a leginkább várt jelenet lett a legjobb: Arnold Schwarzenegger, Bruce Willis és Sylvester Stallone együtt egy felejthetetlen „5 perces”- ben. Bár inkább humoros, ettől függetlenül az utolsó másodpercig filmtörténeti jelentőségű ez az apró részlet, méghozzá akkora, hogy ezt leírni is alig vagyok képes. Horror geek létem ellenére, a legnagyobb hatással mindig is Schwarzenegger volt rám, akármiben, akárhol szerepelt, és ezért nem tudok teljesen objektíven nyilatkozni, de úgy érzem, már ezzel a rövid megjelenésével lemosott mindenkit a „vászonról”, még Stallonét is. Egyébként a két nagy öreg között is mindig ez volt a leginkább szembetűnő különbség: Sly mellé bármikor nyugodtan befért még egy arc (Kurt Russel, Wesley Snipes vagy Antonio Banderas), míg Scwarzi mindenkit elnyomott magán kívül. (Most az Ikrek-et haggyuk ki)

Szimpla akciófilmként nem túl kimagasló alkotás a „The Expendables”, ám ezekkel az arcokkal és szövegekkel telipakolva, meg az erős nosztalgikus hangulat miatt kellemes szájízzel állhattam fel a végén.(és ez a plusz hangulat a pontozáson is látszani fog) Nem tökéletes, de talán a félhivatalosan bejelentett folytatásra már tanulnak ezekből a hibákból és valami tényleg felejthetetlen filmélményt adnak nekünk. Azt mondom: aki egy tökös, zúzós, vérbeli akciófilmet akar estére, akkor ezt a filmet válassza. Nem fog csalódni.

4/5