2011. február 17., csütörtök

Richard B. Riddick


A cikk megírásakor még csak a 2000-es Pitch Black-ről illetve annak 2004-es folytatásáról, a Chronicles of Riddick-ről akartam írni, de az igazság az, hogy aki csak ezeket a produktumokat tekinti meg, az kb semennyire se lesz tisztában miről is szól ez, az azóta saját univerzummá fejlődött világ és a 21. század legfaszább, legtökösebb és legkülöncebb főhőse, Riddick.


Kronológiai sorrendet nézve tehát illendő egy videojátékkal, az Escape from Butcher Bay-jel, kezdeném Richard B. Riddick gyilkolással és meneküléssel teli izgalmas életét, s így talán nem lesz annyira érthetetlen, kusza és tömény a második mozifilm.


Riddick, a Pitch Black film bolygóján lezajlott mészárlás után kezd neki a visszaemlékezéshez, s a játék, mely 2005 tájékán jelent meg minden fontosabb platformra, a Butcher Baybeli menekülését meséli el.
Az akció FPS, az akkori mércével mérve, meglehetősen jól néz ki, és részletesen lett kidolgozva, s játék közben pedig Vin Diesel (Riddick) gondolatait halljuk néha. Ha valóban meg is szólal, akkor se dumál túl sokat, inkább csak hidegvérrel gyilkol a céljai eléréséhez. A néhol pocsék, mosott textúrák ellenére a játék még mindig ütős, ha az ember képes beleélni magát Riddick szerepébe, és ekkor azonnal be is szippantja az úgymond „Riddick-hangulat” vagy ha jobban tetszik, atmoszféra. Megismerhetjük az exzsaru, Johnst is, aki, felhagyva régi melójával, most épp zsoldosként tengeti mindennapjait, és egyetlen cél vezérli, hogy elkapja hősünket, és bevágja érte a busás váltságdíjat.
2009-ben, egy kisebb ráncfelvarrás után, újra kiadták a játékot, hozzácsapva egy szinte teljes játék hosszúságú kiegészítőt, a Dark Athena-t, mely a Butcher Bay vége után veszi fel fonalat, és egy űrhajóra kerülve irányíthatjuk ismét kedvenc hősünket.

Pitch Black – 22 évente sötétség


Riddick leláncolva utazik a mélyűrben egy szállítóhajón, körülvéve hibernált emberekkel, akik között ott van Johns is,  és rajta kívül még kb 40-en. Az űrhajót azonban meteorit zápor bombázza meg, és lezuhannak a cikk elején már említett bolygóra – a maroknyi túlélő pedig víz, élelem nélkül, egy ismeretlen gyilkossal, és tűzforró napsütéssel kerül szembe. Riddick kiszabadul, ám hamar kiderül, nem tőle kell félni, mert ahogy az a címből is kiderül, 22 évente – nagyon hosszú időre – sötétség borítja be az egész bolygót, és az időközben felfedezett ember építette bázis romjai (no meg a rengeteg csontváz) azt sugallják, rábasztak.

A 23 millió dollárból készült, B-horror-akció keverék legnagyobb erőssége (az ügyes trükkökön és megvalósításokon kívül) maga a főszereplő, Vin Diesel, azaz Riddick. Az ekkor még csak szárnyait bontogató színész gyakorlatilag A kategóriás színészhez mérve egy olyan karaktert  formál meg – vagy teremt meg -, mely a 2000-es években, mély, durva hangjával és izomzatával megidézte a 80-as évek akciófiguráit, megspékelve zseniálisabbnál-zseniálisabb mozdulatokkal. Lopakodik, ugyanakkor iszonyat gyors és nagyon erős, plusz van egy különleges képessége, a látása. Riddick ugyanis képes a sötétben látni, amely nagy szolgálatot tesz a kis csapatnak, amikor eljön a sötétség. A kérdés azonban az, hogy ez a hidegvérű gyilkos vajon csak saját maga érdekeit nézi, vagy tényleg segíteni akar a túlélőkön. Karakterét se a jó, se a rossz oldalra nem lehet besorolni, de még a legdurvább helyzetekben se rémül meg , és ez adja azt a pluszt a filmnek, hogy ennyi év után is emlékszünk a filmre, és ennyi plusz történet épült köré.


A horror és akció elemekkel dúsított film az elejétől a végéig pörög, egy pillanatra se áll meg, kivéve, ha pár másodpercre Riddick szövegeire összpontosítanak. Ő maga se tudja, hogy ki valójában, s bár itt még nem kristályosodott ki annyira, de érzékelhető némi belső vívódás, hogy megtalálja önmagát és a helyét a világban. (aki e sorok hallatán kuncogni kezd, az még várjon pár évet, és azután álljon neki a filmnek)

Chronicles of Riddick – Riddick krónikája (…sötétség krónikája…)




2004-ben, a Warner 110 milliós büdzsét szavazott meg a filmnek, s bár hatalmasat bukott a mozikban, az élelmes néző hamar felismerte, hogy ettől függetlenül egy akciódús, szövevényes, durva érzelmekkel teli filmmel van dolga.
A két mozifilmet egy animációs film, a Dark Fury köti össze, érdemes megnézni, mert elmagyaráznak benne pár dolgot – és nem is olyan hosszú, kb 30 perc.

Az úgynevezett necromonger faj, az Al-Verzum képviselői, bolygóról-bolygóra haladva hódítják meg a világokat, és aki nem hódol be nekik, az meghal. Félig emberek, félig pedig… ki tudja mik… De erősek, és ezúttal, egy ekkora méretű gonosz sereg ellen, csak egy ugyanolyan gonosz képes szembeszállni, Riddick, akinek 5 éve hírét se hallották.




Riddick nem akar mást, csupán annyit, hogy békén hagyják, de miután a Helion Prime-on megölik az első olyan embert akiben valaha megbízott, belül elönti a düh, és bár továbbra is hidegvérű gyilkos marad, valami megváltozik benne. A történet egy bizonyos pontja kapcsolódik a Pitch Blackhez, és ez a pont egy újabb személy, aki még a megrendíthetetlen főhőst akarva-akaratlanul választások elé kényszeríti, az utolsó fél órában pedig elszabadul a pokol. Ezt látni kell!! Az eddig könnyedén bekategorizált Riddick egyre-másra rúgja fel saját szabályait, hogy legyőzze ellenfeleit, a film vége pedig valami fenomenálisan zárul le. Ezt folytatni kell, és már tervbe van véve a harmadik rész is, mely, ha minden jól megy, 2012-ben jön.
A CoR-ban kiszélesített univerzum nagyszerűen lett megalkotva, telis-tele különféle világokkal, űrhajókkal, lényekkel, és mindezt nyakon öntötték valami brutálisan jó CGI-vel , és ebből fakadóan kurva jó jelenetekkel és harcokkal.
Itt nincs egyértelmű jó és gonosz, és mégis tud úgy működni a világ, mint például a Star Wars, csaképp nem 8 éveseknek készült.

Hogy ismételjem magamat, aki képes befogadni ezt a világot, a stílusát, át tudja érezni a főhős vívódásait, akkor egy felejthetetlen élményben lesz része.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése