2011. augusztus 15., hétfő

John Carpenter’s: Vampires




John Carpenter
neve már többször is szóba került a blogon, mint a feszültség teremtés mestere, s két filmmel (Halloween; Nagy zűr Kis-Kínában) már nagyjából bemutattam, hogy két különböző műfajban is tud remek produkciókat alkotni, illetve egy harmadikkal, a The Thing-el (1982) még van némi tartozásom, így hamarosan arról is lesz bejegyzés.
Carpenter a Vámpírok című filmet már régóta szerette volna megcsinálni; nagyjából 10 éve meg is volt a terve egy sivatagos-cowboyos vámpírvadászos történetre, és talált is egy novellát (John Steakly: Vampires) melyre már érdemben tudott építkezni.
A főbb szerepekre megszerezte az akkorra kissé kiégett James Woods-ot (The Specialist), a Baldwin család Daniel-ét, illetve Thomas Ian Griffith-et a főellenség, Valek szerepére.



Az egyszerű sztoriban Jack Crow és csapata egy vámpírvadász csoportként működik, és azért kapják a fizetésüket a Vatikántól, hogy minél több vérszívót kiiktassanak. Épp visszaérkeznek az aktuális városkának moteljébe bulizni egy kemény meló után, azonban valakit nem találtak meg. Egy mestervámpírt, Valeket. Valek éjszaka követi őket a motelba, és majdnem az egész bandát lemészárolja; csak Jack és Montoya (Daniel Baldwin) élik túl a találkozást, és menekülés közben magukkal visznek egy megharapott nőt is csalinak.
Később kiderül, hogy Valeknek nagyon jó oka van arra, hogy miért a város környékére fészkelt be…

Az 1997-ben készült horror film csúfosan megbukott a mozikban, és ugyan nekem, annak idején irtózatosan tetszett, később rá kellett jönnöm, hogy csak a hangulata miatt voltam oda a filmért. Leginkább az a hangulat, amelyet Carpenter szokott megteremteni, bár ebben a filmben csak nyomokban fedezhető fel, mégis ez gördíti előre a borzalmasan egyszerű és buta történetet. Feszültségnek se híre, se hamva, inkább amolyan westernesen cool próbál lenni, és erre tökéletes választás volt James Woods. Korosodó barátunk élvezettel játssza el a világutáló vámpírvadászt és jelenléte nagyban segít elviselni a majdnem két órás alkotást.
A vámpírok – Valek kivételével – inkább zombiszerű, buta szörnyek, de bele illenek a miliőbe, kár, hogy túl kevés van belőlük, és az akciójelenetek, ahol jelen vannak, azok elég fantáziátlanok és rövidek.

A Vámpírok nem véletlenül süllyedt bele a feledés homályába. Ha nem Carpenter rendezte volna, talán én se figyelek fel rá. Annyit érdemes hozzáfűznöm, hogy a sok negatívum ellenére egy estére, feszültség levezetésképp nyugodtan be lehet tolni a lejátszóba. Persze, ha nagyon nincs más film.
Megjegyzés: készült egy második része 2001-ben, Carpenter nélkül, Jon Bon Jovi főszereplésével, de az annyira nézhetetlen lett, hogy nem is érdemes róla írnom.


3/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése