Először is, három új filmmel szerettem volna
jelentkezni (Mama 2013, Kísértetjárás Connecticutban, Texas 3D), de az első
kettőben annyira mélyen csalódtam, hogy nem szerettem volna ennyire lehúzó
cikkel visszatérni. De azért pár szót mégiscsak…
Pedig mindkettőben láttam potenciált; a
Kísértetjárás esetében a rengeteg pozitív visszhang („úristen mennyire sokkoló
volt!”) – a régi, VHS videók hátulja időket idézte, amikor 3 sláger szóval
jellemezte az adott filmet mondjuk a Times! : „Feszült, fordulatos, év filmje!” és esetleg még
a „kihagyhatatlan”. Akkoriban elhittem ezeket, de gondoltam kivételt teszek...
Tehát halálos beteg
srác és családja új házba költözik (!), mert ez van közel a kórházhoz. Aztán
megjelennek a szellemek, de csak a srác látja. Aztán megjelenik „Keller, az OZ
faszagyereke”, aki épp pap, és épp félig halott, és épp tud segíteni. Innentől
klasszik szellemüldözés az egész, annyir csavarral, hogy még van egy
alkoholista apa (aki egy viszkitől úgy berúgott, hogy szétverte a lakása összes
égőjét… wtf?), és ennyi.
A CGI szar. Feszültség nincs. Történet félig
megírva. Karakterek nincsenek. A forgatókönyv fele elégett, az első fele pedig
egy másik film története.
Kinek ajánlom? – Akinek ez lesz élete első horrofilmje.
Kinek nem? – Aki feszültséget és félelmet akar egy
horrorfilmtől.
Helyette ajánljuk: Poltergeist, Ideglelés, Ördögűző
Lapozzunk.
Mama, 2013. Guillermo „az isteni” del Toro produceri felügyelete
mellett született meg az erősen spanyolos horror kanadai üledéke. Amit tudni
kell, hogy egy rövidfilmből készült a nagyfilm, a papa pedig látott benne
fantáziát, és besegített.
Szóval két kislányra találnak rá az erdőben, ahol
már vagy 5 éve egyedül voltak maguk egy kis házikóban. Távoli rokon befogad, de
jön a nem szívesen látott láthatatlan 3., ő MAMA, akit a gyerekek találtak ki,
hogy megvédje őket.. vagy mégse találták ki?
Le is zárnám annyival, hogy netes hírek ellenére, ez
bizony egy klisés, unalmas, ötlettelen hulladék, de ügyes húzás volt Del
Toro-val marketingelni. Vagy undorító…
Texas 3D.
Tobe Hooper 1974-es filmje minden hibájával és
blődségével együtt egy igazi horror klasszikus. Egyszerű, nyers, naturalista (de
mellette minimalista), olcsó (nem abban az értelemben), egy 70 perces
egyhelyszínes őrület trip.
Nélküle nem lett volna, Péntek 13, Halloween
ésatöbbi igazán nagy név.
Az eltelt évek folyamán született két folytatása,
egy kvázi remake-je és két új film (amik megjegyzem, igen jól sikerültek. De
most a készítők érdekes megoldáshoz folyamodtak: nem a 2003-as vizes pólós
Jessica Biel verziót folytatták, sőt, kidobták a két folytatást is, és a 74-es
filmet folytatták, ott ahol az végetért.
Spoileres
a
továbbiakban.
Az utolsó túlélő értesíti a rendőrséget, akik a
helyiekkel együtt egy vérfürdőt rendezve lemészárolják a Sawyer családot – de
maradnak túlélők.
Innentől ugrás az időben, kiscsaj megtudja, hogy
meghalt az igazi nagymamája, így haverjaival (szőke bombázó, füves vicces
csávó, kigyúrt feka) megindulnak a megörökölt házba csapni egy bulit.
Az ötlet nem rossz, a kivitelezéssel vannak
problémák. Remek az, hogy a megszokott bulizni induló fiatalok elemet ugyan
behozza, de nem ez van a középpontban. És még Leatherface is tiszteletét teszi,
és előkerül a legendás láncfűrész is.
De valami hiányzik. Hiányzik egy jó rendező, mert
nem teremtenek atmoszférát, nincs igazi feszültség, bár ennek ellenére képes
működni a film.
Tudom, nem lehet mindenki akkora zseni újoncként,
mint az akkori John Carpenter, de azért még is. Miért van az, hogy a mai kezdők
képtelenek bevállalni valami igazán újat, mert senki ne mondja, hogy nem lehet
újítani. Nézzük meg hány hangjegyünk van, és mennyi szép/jó/fasza zenét csinálnak
a mai napig.
Tessék gyakorolni, régi horrorfilmeket megnézni vagy
akár más stílusút is, és bevállalni.
Bár a szokottnál jobban fialt a film, én mégis
inkább annak ajánlom, aki az eredeti film igazi folytatására kiváncsi. Remélem
az új Evil Dead merészebb lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése