2010. augusztus 11., szerda

SILENT HILL 8


Az idei E3 kiállításon debütált minden idők egyik legelismertebb és persze legfélelmetesebb túlélő-horror játék sorozatának, a Silent Hill-nek a legújabb, nyolcadik része.







Az első három rész külön-külön is játéktörténeti mérföldkövek, rendkívüli alapossággal megkreált rémálmok, a horror atmoszféra legsötétebb bugyrai.
Kiüresedett, oszlásnak indult, rothadó kísértetváros, tele gyötrelmes antropomorf szörnyekkel. Köd, sötétség, az elmúlás borzalma, rettegés az ismeretlentől, magány és elveszettség.
Ezzel mind meg kell birkóznunk, ha leülünk játszani, hisz ezek azok a motívumok, melyek egy igazán mély, átható horror élményhez kellenek, a Team Silent, vagyis a készítők csapata pedig pontosan ezeket kínálják, hihetetlen érzékkel és gondossággal megkomponálva. Hogy az orrunkon kívül (még szerencse) minden érzékszervünk le legyen kötve, fontos megemlítenem Akira Yamaoka zseniális munkáját a hangokkal és a fantasztikus zenékkel.
A game-eket egyébként olyan személyek és művek inspirálták mint Francis Bacon, a XX. századi brit festő képei, David Linch filmrendező, vagy a Jákob lajtorjája c. kemény pszichothriller. Kicsit sem meglepő módon utólag filmadaptáció is készült a játékból.

Számomra igen meghatározó játékélményt jelentett az első három rész, képtelen lennék nem elfogultan írni róluk. Kedvencem a második, számtalanszor pörgettem már végig a főszereplő, James személyes poklát, és persze nem csak a többféle befejezés miatt. Máig elkap az a bizsergető, nyomasztó szorongás, ami miatt imádom ezt a műfajt, ahányszor csak berakom a lemezt a ps-be. :)

A negyedik rész The Room alcímmel a gonosz mostoha, a készítők ugyanis eredetileg nem Silent Hill játéknak szánták, -gondolom pénzügyi okokból- később mégis hozzávarrták a trilógiához. A történet szálait helyenként úgy szőtték, hogy kapcsolódjanak az előző részekhez, ennek ellenére sajnos kilóg a sorból, bár szerethető játék ez is, csak épp nem eléggé SH.

A franchise következő darabja az eredetileg PSP-re megjelenő Origins, mely bár egészen jól vissza tudta hozni az első három hangulatát, sőt, pár ötletes újítást is kínált, mégis inkább csak egy jó kiegészítőnek nevezném, nem pedig teljes játéknak. Történetében a korábbi részek előzményeit mutatja be.

Megjelenik az ötödik, (vagy hatodik…), Homecoming címmel; a platform már next gen konzol: xbox360 és ps3. Új grafikai motor, új kameramozgás, új harcrendszer: Team Silent-et nyomokban sem tartalmaz a játék. Az új fejlesztők (Double helix) kreáltak egy vitathatatlanul élvezetes és modern horror tps-t, sok helyen amerikai giccsbe göngyölve, így pont olyan lett, mint egy japán horror nyugati remake-je, elveszett belőle minden, ami eredeti, ennél fogfa pedig csak halvány árnyéka lehet nagy elődeinek.

A Nintendo Wii-re írt következő darabot csak ps2-n volt szerencsém kipróbálni. Annyira gyenge szegény, hogy nem vagyok hajlandó írni se róla. Talán Wii-n valamivel élvezhetőbb, nem hiszem..

Ez eddig hét játék, most pedig felbukkant a nyolcadik rész vészjósló trailere. A fejlesztőgárda ismét teljesen új: a cseh Vatra Games, akik egyébként eddig főleg FPS-ekre voltak kihegyezve: rögtön meg is jelentek rémhírek, mik szerint FPS lesz az új Silent is. Ez körülbelül olyan lenne, mint a Duke Nukem-ből RTS-t faragni vagy mondjuk a Diablo-ból autós szimulátort? Ez talán túlzás.
A grafika nyilván ütős lesz, a régiek művészi színvonalához és igényességéhez viszont nem elég a dinamikus fény és az élsimítás. Az ingame bevágásokból érezni lehet egy kis Homecoming-ot, Alone in the Dark-ot, és Alan Wake-t. Az első részekhez való makacs ragaszkodásom ellenére, ezek mind elég ütős játékok. Kíváncsi vagyok hát, mire képes az új csapat.

A kellemes csalódás reményében repesve várom a Silent Hill 8-at.

2 megjegyzés:

  1. Én eddig csak a "The Room"-mal játszottam, de nem sokáig kötött le. Ha az első pár rész kijött PC-re, akkor lehetséges, hogy adok még egy esélyt a sorozatnak.

    VálaszTörlés
  2. Igazából a "shattered memories" -t nem próbáltam ps2 -n, de hogy wii -n nagyon jó, az biztos. A feladványok ugyan gyengécskék, és a második silent hill hangulatát ez sem tudja utólérni, de szerintem a "homecoming" volt az igazi bukta, nem ez. A shattered memories egy nagyon jó alaptörténetet kapott, ami az eredeti silent hill kifacsarásából jött létre, és ha másért nem is, akkor a mellbevágó végkifejletért, és a most is remek zenékért mindenképpen érdemes végigjátszani... Ha az elején abbahagytad a ps2 port esetleges gyengeségei miatt, lehet hogy lemaradsz valami fontosról...

    VálaszTörlés