Talán még nem volt olyan film, amelyet annyira vártam volna, mint John Carpenter The Ward-ja. Mikor felbukkantak az első hírek, hogy egy elmegyógyintézetben fog játszódni az új filmje, azonnal dolgozni kezdett az agyam, hogy mennyi lehetőséget rejthet egy ilyen mozi, egy olyan ember kezei között, mint aki ledirigálta minimál pénzből a slasher filmek koronázatlan királyát, a Halloweent.
Carpenter soha nem dolgozott világsztárokkal, s nem kellett más neki, mint egy kevés zsebpénz a kamera mellé, néhány legyakandó mellészereplő, és a jó öreg szintetizátor. Kifelejtettem valamit? Igen – az atmoszféra, amit az alkotásaiban megteremt/ett.
10 év nagy idő, és ez az öreg Mesternek se tett jót, tekintve, hogy a 90-es években is degenerált ötletekből fércmunkákkal csapta agyon az addig hálás közönséget.
Jelen filmje, a The Ward, az újdonsült horrorcicával, Amber Heard-dal, és egy csapatnyi elmebeteggel játszódik, a már említett intézmény falai között.
Miután Kristen (Amber Heard) felgyújt egy házat, bedugják a zakkantak közé, akik arról mesélnek neki, hogy egymás után tűnnek el a betegek, de a gondozók, mintha észre sem vennék. Hamarosan szembetalálkozik egy kegyetlen, rothadó bőrű gyilkossal, és felveszi a küzdelmet, majd egy döbbenetes végkifejlet lezárja a harcát…
Carpenter soha nem dolgozott világsztárokkal, s nem kellett más neki, mint egy kevés zsebpénz a kamera mellé, néhány legyakandó mellészereplő, és a jó öreg szintetizátor. Kifelejtettem valamit? Igen – az atmoszféra, amit az alkotásaiban megteremt/ett.
10 év nagy idő, és ez az öreg Mesternek se tett jót, tekintve, hogy a 90-es években is degenerált ötletekből fércmunkákkal csapta agyon az addig hálás közönséget.
Jelen filmje, a The Ward, az újdonsült horrorcicával, Amber Heard-dal, és egy csapatnyi elmebeteggel játszódik, a már említett intézmény falai között.
Miután Kristen (Amber Heard) felgyújt egy házat, bedugják a zakkantak közé, akik arról mesélnek neki, hogy egymás után tűnnek el a betegek, de a gondozók, mintha észre sem vennék. Hamarosan szembetalálkozik egy kegyetlen, rothadó bőrű gyilkossal, és felveszi a küzdelmet, majd egy döbbenetes végkifejlet lezárja a harcát…
Sajnálattal közlöm, hogy a Mester egy ezerszer lerágott témát használt fel, egy „sok filmben látott helyszínen”, a dramaturgia borzalmas, a megteremtett ellenség pedig nemhogy félelmetes, hanem kínosan szarul, számítógéppel kreált tucat lény. Vagymi…
Nem! Nem röhögtem rajta. Rosszabb. Az én pofámról égett a bőr, hogy hogyan merészel ilyen alkotásokkal (köztük ugye a már említett Halloweent, melyet a Filmakadémia is elismert) a háta mögött egy ennyire érdektelen, tucat psicho-thrillert összeszarni.
A zseniális Carpenter-atmoszféra sehol sincs, és persze a szintizene is csak nyomokban fedi az ő valódi tudását.
Carpenter-nek nem kell más, csak egy kamera, egy szinti, pár szereplő, és nulla költségvetés. Ha ennél többet raknak alá, akkor csak kínos felsülés lesz a vége.
Hogy mi lesz ezután? Hamarosan ismét rendez, a Darkchylde c horror filmet, mely valamikor 2013-ra van kiírva, de már alaposan lecsökkent az érdeklődésem és kétségeim vannak, hogy képes lesz-e egyáltalán újra stílus teremtő művet produkálni.
A zseniális Carpenter-atmoszféra sehol sincs, és persze a szintizene is csak nyomokban fedi az ő valódi tudását.
Carpenter-nek nem kell más, csak egy kamera, egy szinti, pár szereplő, és nulla költségvetés. Ha ennél többet raknak alá, akkor csak kínos felsülés lesz a vége.
Hogy mi lesz ezután? Hamarosan ismét rendez, a Darkchylde c horror filmet, mely valamikor 2013-ra van kiírva, de már alaposan lecsökkent az érdeklődésem és kétségeim vannak, hogy képes lesz-e egyáltalán újra stílus teremtő művet produkálni.
2/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése