Mission: Impossible - Ghost Protocol - kritika

A Brian de Palma által a 90-es évek közepén útjára indított széria elérkezett a negyedik részéhez, ami szokás szerint új rendezővel (Brad Bird), és egyéni látásmóddal operáló epizódnak ígérkezett – szerencsére ismét Tom Cruise-zal, aki 50 évesen is megdöbbentően jó formában van, és megmutatja, hogy még mindig ő a legjobb szupertitkos ügynök Ethan Hunt szerepében.

Hasonlóan az 96-os Palma filmhez, most is egy csapdával (Kremlin felrobbantása) indul a produkció, Hunt ügynök pedig az első számú közellenséggé válik mind orosz, mind pedig amerikai részről, és a címet adó Fantom Protokoll is életbe lép. Ergo: nincs többé IMF (Impossible Mission Force), nincs segítség, és csak egy maroknyi csapat maradt számára, hogy megállítson egy szélsőséges terroristát, és újra béke honoljon a galaxisban.

Az eddig animációs filmeket készítő direktor ugyan remekül helytáll a film akciójeleneteinek levezénylésénél, azonban a film több sebből is vérzik, ami úgy gondolom, hogy egy ekkora költségvetésű akciófilmnél már nem megbocsájtható. Az ügynökök segítségére most is rengeteg spéci kütyü áll rendelkezésre, amik közül jó pár rendre felmondja a szolgálat, kár hogy ezek a jelenetek inkább komikusak, mintsem fokoznák a további izgalmakat – s ha már a poénoknál tartunk, jellemző a film egészére, hogy semmilyen szinten nem veszi komolyan magát, így sokszor a feszültség hangyányi jele se mutatkozik meg, ami nem igazán illik bele a sorozat arculatába. Értem én, hogy ez egy direkt ilyenre belőtt vonulat volt, de pont a film lelkét ölték meg ezzel.
Karakterek terén van nekünk ismét egy új főgonoszunk, aki totálisan érdektelen figura, és őrült terve a legrosszabb James Bond filmek rosszfiúinak céljait idézi – szerintem 5 percet se agyalt rajta a forgatókönyv író, amikor ezt összehozta.
Cruise mellett a csapat hölgy tagja (Paula Patton) a szokásos díszlány (ó, hol van ő Emmanuelle Béart-hoz képest…), aki amellett, hogy dögös, semmit se csinál. Előrángatták Simon Pegg figuráját is a 3. részből, aki inkább a komikusabb vonalat képviseli, de nem sok vizet zavar. Utoljára hagytam Jeremy Rennert, aki elvileg Cruise utódja lett volna, de közben mégsem (le is igazolt az újabb Bourne filmekre), és nagyon látványosan semmit se tudtak vele kezdeni az írók, pedig amúgy jó arc a csávó.

A MI filmek szokásos „lehetetlen küldetése” ezúttal elmaradt (vagy én nem vettem észre, mert kb minden akciót azzal indítottak, hogy ez lehetetlen, de aztán mégsem), a beharangozott Dubai-i helyszín látványos, de kb bármi más helyszínnel helyettesíthették volna, így aztán amit csak fel lehetett használni egy baromi magas épületes akcióhoz, azt nyomban bele is erőltették.
Egyébiránt látvány szempontjából csillagos ötös a film, látszik, hogy jó helyre ment el a rengeteg lóvé, amit belepakoltak – dicséret illeti meg a grafikusokat.

Bár az írásom igencsak lehúzó, a Ghost Protocoll hibái ellenére is működik, szórakoztat, és a már hangyányira zsugorodott Mission Impossible életérzés is képes feledtetni a bárgyú történetvezetést. Na meg persze a pótolhatatlan Tom Cruise, aki most is kurva jó, és képes elvinni a hátán az egész filmet, de egy esetleges újabb epizódra már ő sem lesz elég, ha ez így megy tovább.

Cruise és a zene nélkül azonban ez csak egy totál egyszerű akciófilm.

3/5