Contagion / Fertőzés

Ha valami nagyobb botrány vagy terrortámadás, vagy különleges esemény történik a világban, arra általában Hollywood egyből válaszolni szokott egy-egy nagyobb költségvetésű filmmel, s hát épp most kapóra jött (bár picit megkésve) a H1N1 és hasonló járványok bemutatása.

Steven „Ocean’s” Soderbergh rendezőnek jutott a feladat, hogy egészen új aspektusból mutassa be egy influenzaszerű járvány pusztítását és a vele járó káoszt, amihez egy igen impozáns szereplőgárdát kásztingoltatott össze: Marion Cotillard, Jude Law, Matt Damon, sőt még Gwyneth Paltrow is kapott pár perc játékidőt a filmben.

Rég volt már a nagyszerű Outbreak Dustin Hoffmannal, és úgy egyébként sem volt túl sok A-kategóriás vírusos film az utóbbi tizenöt évben , B-film viszont annál több – a 15 danos Steven Seagal például teával gyógyított egy halálos kórt egy halált és hányingert okozó okádék minőségű szuperprodukcióban, amiben még indiánok is voltak, meg kántálás is -, így itt volt az idő újra előrántani a témát.


-és még volt valami horror film is, amiben egy autóban szelték át Amerikát a fiatalok, és mindenkitől elszeparálták magukat, de az istenért se jut eszembe a címe…-

Szóval a Contagion/Fertőzés nem egy olyan alkotás, amiben Dustin Hoffman száma gyorshívón van, és szétrobban minden ház, hanem amolyan soderbergh-es, ráhangolódós, de abból is egy picit változtatott recept szerint. Nincsenek konkrét főhősök, nincs konkrét akció vagy nagyobb mészárlások a kór által, hanem afféle dokumentarista stílusban mutatja be napról napra, hogy mivel járna egy esetleges nagyobb járvány. Pánik, tömeghisztéria, bizalmatlanság, árulás, illetve az emberi civilizáció leépülésének fokozatai, csodálatos képekkel bemutatva.
Egyébként jellemző a filmre, hogy minden ilyenkor eszünkbe jutó eseménybe belemarkol, értem ezalatt, hogy láthatjuk az elzártságot és félelmet Matt Damonon keresztül, vagy a vírus kutatását Kate Winslettel, a gyógyszeripar fejeseit, a kihalt utcákat, vagy éppen egy szegényebb ország reakcióját a világjárványra. Ott van Jude Law karaktere is, aki például a fertőzés hullámait meglovagolva próbál meggazdagodni, és ez csak a jéghegy csúcsa.

Az a helyzet, hogy Soderbergh minden tehetsége és ügyeskedései ellenére, valamilyen oknál fogva unatkoztam a film alatt. Nem tartozom és nem is tartom magam a Transformers-féle robbanjon már valami, mert túl lassan fogy a kólám típusba/típusnak. Értem a dokumentarista stílus okait, és tulajdonképpen hibátlan és profi az összes jelenet, illetve az összkép, de én mégis máshogy mutattam volna be ezt az egészet. Sőt, ha tényleg őszinte akarok lenni, akkor meg kell említenem a film kétoldalúságát. Van egyszer a cselekmény, amikor a szereplők problémáznak, dumálgatnak stb, máskor pedig, mint egy zenés videoblokk, amolyan Discovery-sen van átvezetve egy-egy ugrás az időben. Néha úgy érezni, hogy ez a zenei skeccselgetés viszi előre a filmet, és segít, hogy ne aludjunk el film közben. (Cliff Martinez gépies soundtrackje nagyon jó)

Szigorúan úgy értékelem a filmet, amilyen hatással volt rám, szóval Soderbergh meg a vírusgyilkos mosolyú, elképesztően kellemes hölgy, Marion Cotillard ellenére ez most csak közepes.

3/5

Rendező: Steven Soderbergh

Matt Damon (Mitch Emhoff)
Gwyneth Paltrow (Beth Emhoff)
Kate Winslet (Dr. Erin Mears)
Marion Cotillard (Dr. Leonora Orantes)
Jude Law (Alan Krumwiede)
Jennifer Ehle (Dr. Ally Hextall)
Laurence Fishburne (Dr. Ellis Cheever)
Bryan Cranston (Haggerty)
John Hawkes (Roger)