2010. október 31., vasárnap

inception - eredet (2010)


Az Inception jó film.

Úgy tűnik, Christopher Nolan (Memento) nem tud hibázni. Remekül irányítja a színészeket, remekül használja a forgatókönyvet, és szinte minden képsorba, amin épp nem valami – szintén zseniális – akció történik, bele visz egy nagy adag érzelmet, melyet tisztán és érthetően ad át a nézőknek. Szinte minden filmjének, minden jelenete ad némi pluszt, s van, hogy az orránál fogva vezeti az egyszeri moziba járót, és van, hogy arra használja, hogy elkápráztasson, majd gondolkodásra bírja agyunkat.

James Cameron (Aliens) tudott így hatni az emberekre még a fénykorában, mely a Terminator 2 megjelenése idején tetőzött. Az Inceptionnal, ha nem is előzi be Cameron rémisztően gyönyörű vízióját, mely egy szinte tökéletesen megkomponált, apokaliptikus miliővel operáló alkotás, nos, azt kell mondanom, majdnem egy szinten vannak.
Nolan mesterien bánik az akciójelenetekkel, ügyesen keveri össze a „romantikus” szálat az elsőre kissé sodró tempójú cselekménnyel, és még arra is van ideje, hogy apró poénokkal fűszerezzen meg egy – alapvetően – egyszerűnek tűnő akciófilmet.


A színészek egytől egyig a tőlük telhető legjobbat adják (már amit egy ilyen volumenű alkotás megkövetel). Leonardo DiCaprio (Titanic, Véres gyémánt) játéka, ha nem is felejthetetlen, de nagyszerűen tudja megmozgatni a nézők gondolatait a látott képsorok megértéséhez. Minden mozdulata, arca vonásainak változásai tökéletesek. Joseph Gordon-Levitt (10 dolog, amit utálok benned) végre egy nagyköltségvetésű filmben mutatkozhat meg, s a nagyokhoz méltó profizmussal látja el a mellékszerep – a legtöbb filmben – hálátlan pozícióját. Természetesen helyt áll, és képes kitűnni a visszafogott figurájával. Ellen Page (Juno) és Cillian Murphy (28 nappal később) szintén remekelnek, és még érdekes módon Tom Berenger (A szakasz) is képes megfelelni a szerepének. Érdemes még megemlíteni – az Oscar-díjas - Marion Cottilard-ot (Taxi), akinek fajsúlyos szerepe a film folyamán szépen kikörvonalazódik, de persze neki egy ilyen karakter megformálása a zsigereiben van. Nolan még a nagy öreg Michael Caine-ről (Rajzás) sem feledkezett meg, és egy apró, de fontos szereppel őt is megajándékozza.


Az álmokba behatoló kis csapat akciójával Nolan ismét megmutatja, milyen is egy igazán fasza, okos, érzelemdús mozi. Egy olyan mozi, mely a Transformers féle filmekkel ellentétben valódi értéket képvisel, és ez a mai popcorn alkotások között felettébb üdítően hat.
Mondhatja bárki, hogy ez csak egy újabb látványos akciófilm, közepes sztorival, de jól tálalva, azonban ez mit sem von le az értékéből. Abból az értékből, amit sokan nem képesek észrevenni, vagy csak a mai internetes világ túlzott sznobizmussal fogad, mert már képtelenek leülni és élvezni egy filmet, amit ekkora odafigyeléssel készítettek el.

És, hogy mit is akart ezzel a filmmel Nolan? Mi is volt tulajdonképpen az utolsó jelenet „csavarja”? Szerintem annyi, hogy ez a szórakoztatás egyik legfelső foka. Enged elmerülni a filmben, érzelmeket és gondolatokat ébreszt, adrenalint termel, majd tanítandó módon egy remek befejezéssel tesz pontot a végére (mely véget fölösleges túl misztifikálni, és túl bonyolítani a nézőknek, mert a legegyszerűbb magyarázat lesz a legkézenfekvőbb - már ha odafigyelnek).

Az Inception, hogy ismételjem magamat: jó film. Pokolian jó.


5/5


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése