2011. június 3., péntek

martyrs


Már kiskölök koromban magával ragadott a horrorfilm műfaj, kezdve az első Alien epizóddal. Azt akkoriban még apám tenyerén keresztül néztem és a legnagyobb meglepetésére nem ébresztettem ordítva hajnalban, hogy támadnak a zélijenek a szobámban, sokkal inkább érdeklődéssel fogadtam a dolgot. Ez bizony mély nyomot hagyott bennem és az óta is csak a horror és a sci-fi az, amit képes bevenni a gyomrom. Ha mindkettő együtt, az a legtutibb.
De most nem azért vagyunk itt, hogy a sokak által vitatott gyerekkoromról tartsunk szemináriumot, hanem sokkal inkább a főcímben szereplő, Pascal Laugier filmről, a Mártírokról. A filmet 2008-ban mutatták be először a Cannes-i filmfesztiválon és 2008. szeptember 3-án meg is jelent Franciaországban. Itthon is lehet kapni néha egy-egy DVD turkálóban ráakadtam példányokra, legutóbb a TESCO-ban, halál komolyan! Tehát akinek felkelti érdeklődését beszámolóm alapján a film, annak javaslom, hogy tegye félre mindennemű ellenszenvét az említett multival kapcsolatban és csekkolja le a felhozatalt időről időre, igazi gyöngyszemekre lehet bukkanni.
A film kezdetén csak az egyik főszereplővel ismerkedünk meg – de igen hamar csatlakozik a másik lány is -, Lucie-val, aki ép akkor szökik meg fogva tartóitól, akik rendszeresen verték és terrorizálták, viszont nemi erőszakra nem került sor. Lucie-t bezárják egy árvaházba, ahol megismerkedik Anna-val, aki elég hamar rádöbben arra, hogy a kiscsajt durva látomások gyötrik. Egész pontosan egy sebekkel borított nőalak kísérti és készteti olyan dolgokra, amikkel saját magának árthat. A sztori nagyjából ott veszi kezdetét, hogy Lucie megtalálja vélt fogva tartóit és módszeresen ki akarja őket csinálni – ami nem csoda, azt figyelembe véve, hogy hogy nézett ki a csaj, mikor meglépett a fogságból. Többet nem mondhatok, mert különben meg kellene ölnöm titeket, vagy inkább ti ölhetnétek meg engem, ugyanis innentől kezdve csak spoilerek közepette lehet a filmről beszélni.


Térjünk is át a megvalósításra. A film nem dolgozik hatalmas költségvetésből, az apróbb jelenetek néha más helyszínekre is elkalauzolnak, de nagy részük általában a Lucie áldozatainak házában játszódik, valamint annak környékén. A film mégsem válik unalmassá, állandóan fenntartja a feszültséget és a felétől már az ember azt sem tudja, mit akarnak ebből kihozni. De a végére jön a katartikus megvilágosodás, és szerencsére mentes a „naplementébe boldogan ellovagolás” kliséjétől is. Karakterekből sem tartogat túl sokat a film, néhány mellékes szereplőt leszámítva Anna, Lucie és a balladai homályba burkolt Mademoiselle a fő attrakció. Szerencsére mindhárman nagyon jól játszák szerepüket, a film minden perce hihetően visszaadja azt a hangulatot, amit valószínűleg Laugier szeretett volna megvalósítani. Végig nyomasztó, zavarba ejtő és kiborító filmről van szó, melyet semmiképp sem ajánlok gyenge gyomorral rendelkezőknek, s főleg nem olyanoknak, akik a nők elleni erőszakot nehezen viselik.

Ezek a franciák az utóbbi időben nagyon kitesznek magukért. Ott van kezdetnek a Magasfeszültség, ami a triumvirátusból az első volt számomra; aztán itt a Mártírok, mely már feszegeti a nézhetőség és élvezhetőség határait, végül pedig az Inside is említést érdemel, ami már kicsit erőltetettnek hathat, de még mindig pont annyira erőszakos és zavarba ejtő, amennyire annak lennie kell. Valószínűleg a többit is bemutatom majd nektek, de talán részletesebb ismertetésre az Inside szorul, mert a Magasfeszkót már a Film+ is nyomatja, szerintem minden műkedvelőhöz eljutott már legalább hallomás szintjén.

Számomra a film 10/10 a maga eredetiségével, brutalitásával és művészi megoldásaival együtt. Műkedvelőknek és sablonhorror-megunóknak különös kegyetlenséggel ajánlott.

1 megjegyzés:

  1. A cikket "rootshaper" írta. Egyébként a filmet én is láttam, és életem egyik leghatásosabb, legjobban működő horror-thrillereként könyveltem el. 5/5. Ha egyszer megnézed, sose felejted el...

    VálaszTörlés