The Rite - A rítus

Démonok által megszállt testek, paranormális tevékenységek világszerte. A Vatikán úgy dönt, hogy ördögűzőket képez ki az egyre csak szaporodó esetek miatt, és így kerül a középpontba egy fiatal pap, Michael Kovak (Colin O’Donoghue), aki két szék közé esett nemrég. Nem hisz az Istenben, nem hisz az Ördögben – így Lucas atyához (Sir Anthony Hopkins) küldik, hogy a legjobbtól tanulja meg az ördögűzés mesterségét. Lucas atya kissé hóbortosnak tűnik, szeánszai furcsák, de csak egy valamit emel ki Kovaknak, a legfontosabb dolgot: az Ördög ravasz. Nagyon ravasz…

A szokásos lépéseimet elhagyva, most a zenével kezdem az elemzést. Valami gyönyörű és fantasztikusan hangulatos aláfestő zenéje van a filmnek, ami kicsit ördögi, de fülbemászó is egyben. (talán kicsit túl populáris is, de nem baj) – Going to Rome; 1.26-tól, youtube-on -

A néhol poénosan bemutatott szeánszok ügyesen váltanak át valami sokkal komolyabb, mélyebb és brutálisabb „dolog” fele, és a filmre egyre jobban ráfeszül egyfajta nyomasztó köd, és így jutunk el a végkifejletig.
Sajnos az összképet rombolja a fiatal pap borzalmasan egyszerű alakítása – én más színészt választottam volna - , az említett végkifejlet pedig nem ad semmi pluszt. Hiába Hopkins egész képernyőt betöltő jelenléte, ez még mindig kevés, hogy a film összessége, amit üzenni próbál, ami a teljes képből árad, maradandó legyen; netalántán afféle „Az ördögűző- kult státuszba” kerüljön (tudjátok, a 70-es évekbeli zseniális horror)

Nem akarom bántani a Rítust, de tényleg nem több egy gyenge közepesnél.

3/5