Sikoly 4 - Scream 4

What’s your favorite scary movie??

1996-ot írtunk, amikor a Sikoly (Scream) első része új lendületet adott a tinihorroroknak, és elindította azt a gyors vágásokkal és hirtelen zajokkal operáló (horror) stílust, melyet később megannyi hasonló műfajban készült film használt fel, és használ a mai napig is.
A történet központi figurája Sidney Prescott (Neve Campbell; 54) volt, akit egy szellem maszkba bújtatott gyilkos próbált kifilézni, mint egy halat. A Sikolyt leginkább horror filmnek szánták, azonban Kevin Williamson forgatókönyvírónak sikerült belecsalnia némi öniróniát és parodisztikus jelleget is – gyakorlatilag önmagát és az efféle horrorokat figurázta ki, úgy, hogy közben végig élvezhető, logikus és izgalmas tudott maradni. Természetesen mit sem ér egy jó ötlet, ha nincsenek jó színészek (meg persze jó karakterek), és Wes Craven (Rémálom az El utcában) rendező igencsak szimpatikus szereplőgárdát castingoltatott össze; Neve Campbell, Skeet Ulrich, Matthew Lillard, Rose McGowan etc…

A kirobbanó sikerre való tekintettel természetesen megnyitották a csapokat Wes Cravenék előtt, és 1 évvel később már szállították is a következő epizódot, amely tovább vitte Sidney életét, és egy új gyilkost mutatott be. Ismét szinte kasszasiker lett, az eső rész bevételeinek a sokszorosát hozta a film, ám a nézők és a kritikusok már kezdtek fanyalogni a kissé erőltetett folytatáson. Három teljes évet kellet várni a trilógia záró darabjára, amit ott reklámoztak, ahol csak lehetett, visszatértek a régi szereplők is (aka. állandó hármas: Campbell, Courteney Cox és David Arquette) ám a viszonylagos pénzügyi siker ellenére a film eléggé harmatosra sikerült. Meglátszott a szkripten, hogy Williamson már nem vett részt benne – a történet logikátlan és fenemód unalmasra sikeredett, és a „Sikoly hangulat” is csak nyomokban volt észrevehető.
A Sikoly cím pedig, amely a 90-es évek MTV generáció számára oly fontos jelentőséggel bírt, hosszú időre a fiók mélyére süllyedt…

A 2000-es 3. rész óta eltelt 11 évben a fiatalok egy teljes generációja nőtt fel véglegesen. Az internet és a mobil mindenhol elterjedt, illetve a filmek is jelentős átalakulásokon mentek keresztül, így tehát a negyedik résznek egyszerre kellett megfelelnie a régi, idősebb rajongóknak, és az újonc, fiatal nézőknek, akik közül sokan az életük nagy részét pl a Facebook-on töltik.
Újra Wes Craven ült be a rendezői székbe, a forgatókönyvet pedig ismét Kevin Williamson írta, plusz visszahozták a három alap figurát is a történetbe (természetesen ugyanazokkal a színészekkel), és 2011 áprilisára, 40 millió dollárból, tető aláhozták a produkciót, és ismét izgulhattunk, hogy vajon most ki bújt a szellemálarc mögé.

A film eseményei a jó öreg (képzeletbeli) Woodsboro-ban peregnek, akárcsak az első 2 rész esetében, és egy új gyilkos tűnik fel a színen, aki a város fiataljaira vadászik. Ide érkezik vissza látogatóba egy könyvbemutató miatt Sidney is, megjelenése pedig elég nyílválóan nagy hatással van valakire, aki az ő arcképével küld véres fotókat, késeket, no meg a jól ismert maszkot. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy most már Sidney húga, Jill (Emma Roberts) és barátai (Hayden Panettiere, Rory Culkin, Marielle Jaffe) is célponttá váltak. „Ghostface” barátunk előszeretettel üzenget mobilon, facebook-on és chaten keresztül is, ezen kívül a gyilkosságokat videóra is veszi, vélhetően azért, hogy így szerezzen magának hírnevet. A kisváros, Dewey seriff vezetésével, azonban megpróbál utánajárni, ki is lehet a maszk mögött…

A Sikoly széria ugyan pihent jó pár évet, de visszatértével nem kíméli ezen időszak horror termését, és kőkeményen beoltja a Fűrész sorozatot is, amely már a hetedik és egyben utolsó(?) részét taposta a film készítése idején. Remekül bemutatja, hogy egy gyilkosság híre mennyire gyorsan tud manapság elterjedni a fiatalok körében, és hogy mennyire de nem veszik komolyan az életet, még akkor se, ha ők maguk vannak halálos veszélyben.
Kritizálja a filmfolytatásokat, habár néha saját maga is belefullad az önparódiába és kissé erőltetetten megpróbál tükröt tartani eléjük.
Sajnos azonban (főleg így második megtekintés után elég szembetűnő) a Sikoly 4. körüli váz túlságosan is vékony, és (képletesen) összeomlik az általa összezsúfolt üzenetek, témák és jelenetek alatt. Mindenből csipeget egy picit, mindennek odaszúr egy picit, de közben a film hiába halad előre, ha a lényegi tartalom sekélyes marad, és a hangulat se kapja el az embert. Néhol kifejezetten amatőr képi megoldásokkal és beállításokkal találhatjuk szembe magunkat (főleg az esti felvételeknél), feszültséget pedig ne is keressünk a filmben.
Színészek tekintetében érdekesség, hogy a tapasztalt öregek abszolúte nem találják a helyüket, talán csak Neve Campbell az, aki valamelyest ráérzett a régi szerepére, de a többiek több mint borzalmasak. Cox undorítóan fest a szétsminkelt, botoxolt arcával, és még a karakterével sem tud mit kezdeni. Arquettről… nos, ő inkább vicces volt, de ez nem a színészi tehetségén múlott, hanem mert jól áll neki a tehetségtelen rendőr szerepe – és itt jegyezném meg a kotnyeles Hicks rendőrlányt, akit Marley Shelton formál meg, nagyon aranyosan.
A fiatal generációról is illene pár szót ejteni, főleg, hogy az előbb említettekkel ellentétben szinte lubickolnak a szerepeikben, s itt külön kiemelném az istenien szexi Hayden Panettiere-t (akit a sorozatimádók már ismerhetnek a Hősök-ből), mert olyan erős kisugárzása van és annyira illett rá a szerepe, hogy nélküle kevesebb lenne a film. Ott van még Sid húga, Jill is, akit a fiatal Emma Roberts játszik (Eric Roberts lánya). Ügyes színész, bár itt a felét se mutatja meg annak, amit ő valójában tud – és bőven van ideje még fejlődni is. Rory Culkin is a fiatal teamet gyarapítja, a vezeték neve pedig nem véletlenül csenghet ismerősen, ő a drogos Macaulay Culkin testvére – egyébként sokkal jobb is nála.
Rajtuk kívül még beugrik Anna Paquin (a zseniális Tru Blood sorozat főszereplő hölgye), Kristen Bell (Veronica Mars), Adam Brody (Narancsvidék) és Anthony Anderson (Keenan és Kel).

Végeredményben a Sikoly 4., ha nem is kihagyhatatlan darab, a rajongóknak mindenképp ajánlott, a többi nézőnek pedig végül is kellemes kikapcsolódást nyújthat egy esős estén. Hiába a gyenge és bátortalan befejezés, hiába a gyenge szereplés a mozikban, már most csiripelnek egy esetleges új részről, amire én azt mondom, hajrá. Ha jobban ráfekszenek a forgatókönyvre, akkor újra egy, az első részhez mérhető sikernek is tanúi lehetünk.

3.5/5