2012. április 6., péntek

The Divide 2011 - kritika




A netes közösség hívta fel a figyelmemet Xavier Gens legújabb kisköltségvetésű filmjére, a The Divide-ra, mely egy nukleáris támadás néhány túlélőjének napjairól szól – és arról, hogyan válik az emberből a bezártság hatására fékevesztett vadállat. Gens a Frontiers című, vitatott értékű és igencsak megosztó, filmjével robbant be a francia újhullámos horrorfilmes világba, röviddel utána pedig a Hitman – A bérgyilkossal zakózott egy hatalmasat, mind a kritikusoknál, mind a nézőknél, mind pedig a kasszáknál.


Egy hatásos, de rövid theaserrel szerzett némi támogatást mostani filmjére, az elkészült produkció pedig, a maga 2 órás játékidejével, és a szituáció adta lehetőségekkel egy mindenki számára fogyasztható, kissé véres esti mozizást kínált.

A netes vélemények ismét igencsak megosztóak a film minőségével kapcsolatban: vannak, akik szerint ez 2011/12 egyik legjobb sci-fi-je, míg mások szerint csak egy újabb ötlettelen tucat vacak.

Tipikusan az a fajta film, ami ha nem kap el az első 10 percben, akkor kb nincs is értelme tovább nézni – kár hogy nem cselekedtem én is hasonlóan. A leselejtezett hollywood-i színészek (Michael Biehn, Rosanna Arquette) már intő jel volt arra nézve, hogy nemhogy klasszikus, de még csak minőségi produktum se legyen belőle, és hiába a rendező erőlködése, végeredményben, ha nem is nézhetetlenül szar, de mindenképp dögunalmas, és leginkább fárasztó mozi lett.
Nincsenek érdekes karakterek (nem is válnak azzá), nincs kiért izgulni, és az egész film alatt nem érződik a feszültség, a kimerültség, és végig az az érzése az embernek, mintha dróton rángatnák a szereplőket, amitől hiteltelenné válik a produkció. A 80-as évek legjobb kabin filmje, a The Thing, zseniálisan kezelte a szituációt és élt a helyzet adta lehetőségekkel, vagy ott van a 97-es A kocka, amiből nyugodtan lehet ihletet meríteni, hogyan is kell egy ilyen stílusú filmet elkészíteni.
Én speciel túlzónak tartottam a brutális jeleneteket, s nem értem miért kell minden ilyen témájú filmet hasonló klisékkel, jelenetekkel telepakolni, mert akár lehetett volna ebből az egészből egy nagyon erős dráma is, némi sci-fi vonallal vegyítve, vagy ha még merészebb a direktor, akkor maradjon a véresebb műfaj, de 3-3,5 órára duzzasztva a játékidőt, teret engedve a konfliktusok kiépítésének és azok további folyamataihoz, hogy egy afféle nagyobb volumenű, az emberi lélek mélyére hatoló, valódi értéket képviselő alkotássá váljon.
Mert így sajnos tényleg csak egy tucat horror marad.

2/5

3 megjegyzés:

  1. Ne zavarjon, hogy itt nem csak egy filmről van szó. Majd ha lesz néminemű ismereted szociálpszichológiából (és pszichopatológiából), akkor írj véleményt a cselekményről, szereplőkről; s ha majd konyítasz egy kicsit a geopolitikai helyzethez, akkor gondolkodj el újra önmagadon. Istenem, de gyűlölöm az ilyen embereket, mint te.

    VálaszTörlés
  2. Való igaz, nem foglalkozom a fentebb említett dolgokkal, de ettől a film még olyan, amilyen. Nem vált ki érzelmeket, nincs feszültség és ahogy a cikkben is írtam, rettentően unalmasan van levezetve a történet. Nem tudom, hogy láttad-e az általam példának felhozott filmeket, de mindenképp javaslom a megtekintésüket. Aztán beszélhetünk.

    VálaszTörlés
  3. Én végig feszülten figyeltem a filmet, egyáltalán nem unalmas, ez a kritika egyszerűen téves.

    VálaszTörlés